Prológus

Sziasztok!
Életem első blogját mutatom be nektek, Damaged (Sérült) címmel.. Remélem elnyerni majd a tetszéseteket! :) Az első fejezetet pár véleményezés után teszem fel. Jó olvasást, valamint kommentelést! :)

Prológus.

A nevem Dae Evans, tizenkilenc éves vagyok. Szeretem az izgalmas történeteket, de nem gondoltam volna, hogy nekem is lesz egyszer egy ilyen sztorim...
Anyám elhagyta  a saját családját egy másikért. Nyolc éves korom óta az apám lát el, és őt tekintem egyetlen igazi szülőmnek. London közelében élünk, egy nem túl gazdag környéken. A hely mondhatni a drogosoké. Minden második sarkon drillekkel lehet találkozni... És igen. Előfordult, hogy kipróbáltam. A családi körülmények néha megkeserítették az életem.
De most már elég a beszédből, kezdeném is...
Egy nyirkos tavaszi délután úgy döntöttem, hogy meglátogatom a barátnőimet. Ellie-t és Sandy-t. Ők mostanság az egyetlen boldogság forrásaim. Valahogy mindig tudják, hogy hogyan vidítsanak fel. És ez iskolás korunk óta így van. Éppen Sandyéknél volt egy találkozónk. Elég volt gyalog mennem, hisz csak tizenöt percre lakik. Siettem, mert már csurom víz volt a ruhám. Odaérve láttam Eli-t, amint rám vár, eléggé aggódott az eső miatt.
Bementünk a jó meleg szobába ahol át cseréltem a ruhámat. Még szerencse, hogy egy méretet hordunk Sandyvel mindketten,  elég vékonyak vagyunk. Eli már más tészta ő a molettebbekhez tartozik.
Mikor végre sikerült átöltöznöm, megmutatták a fiúkat akiket nekem szántak. Nekik volt valami alkalmi pasijuk, de bevallom én nem tudtam kiheverni a múltkorit. Aztán mutatták a kínálatot. Az egyik túl kicsi a másik elég csúnya volt szóval egyik sem volt kedvemre. Inkább hazavágyódtam...
Körülbelül tíz perc múlva véget ért a fárasztó lajstrom, én pedig bejelentettem, hogy megfájdult a fejem, szóval haza szeretnék menni. Bár odakinn még szakad az eső, de most inkább eláztatom magam, minthogy a barátnőim nyaggassanak mindenféle idegenekkel.

- De vigyázz magadra! – vonakodva kísért ki Sandy.

Bólogattam, integettem és pár perc alatt már el is tűntem a környékről. Gyorsan szedtem a lábaim és sebesen gázoltam át az elém kerülő pocsolyákon. Egy sötét, rémisztő sikátor közelében voltam, amikor jégeső kezdett zúdulni az égből. Egy eresz alá húzódtam, s a vizes tégla falhoz simultam, hogy semmiképp se érjen eső. Nem sokáig időztem a házak eresze alatt, de mégis történt valami, abban a néhány percben.  Azt hiszem azok a percek változtatták meg az életem. Onnantól már semmi sem volt ugyanolyan...